A parlagfű napjainkra a leggyakoribb szántóföldi gyomnövénnyé vált, ahol az ellene való védekezés elsősorban növényvédelmi kérdés. A parlagfű azonban a szántóföldeken kívül is sok helyen előfordul, ez azonban kevesebb figyelmet kap, miközben egy komplex védekezési stratégia kidolgozása nem korlátozódhat a szántóföldekre.
A parlagfű mind Észak-Amerikában, mind Európában a zavart területek gyomnövényeként ismert. A szakirodalom szerint emberi hatás, a területhasználatban bekövetkező változások állhatnak a parlagfű terjedésének hátterében. A mi kutatásunk is megerősíti ezt: a parlagfű a vizsgált élőhelyek közül (természetközeli száraz gyep és erdő, erdészeti ültetvény, különböző korú parlagok, mezőgazdasági művelés alatt álló területek) a parlagokon, azon belül is az 1-7 éves, fiatal parlagokon fordul elő a leggyakrabban. A természetes élőhelyek legnagyobb része parlagfűtől mentes. Fontos kiemelnünk, hogy a különböző korú, eltérő szukcessziós stádiumban lévő, illetve eltérő biomassza borítással rendelkező parlagok közt jelentős különbség lehet a parlagfű borításban is. Zárt növényzetű, idősebb (8-50 éves) parlagokon kevesebb parlagfű van, mint például a szántóföldeken.
A környező táj csak kismértékben hat a parlagfű jelenlétére és tömegességére. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a parlagfű alapvetően nem széllel, vagy állatok segítségével terjed elsősorban, melyek folyamatos mintázatot hoznának létre, hanem a gépjárművek kerekeivel. Így a terjedése inkább a járművek mozgásától, „tájhasználatától” függ. Természetközeli élőhelyeken, ahová gépjárművel ritkán járnak, és kevés a földfelszíni zavarás, valószínűleg ezért van ez a faj - szemben más inváziós növényfajokkal - olyan kis tömegességgel jelen.
Szerencsére a parlagfű nem képes igazi erős kompetícióra az általunk vizsgált, stabilnak tekinthető természetközeli élőhelyeken. Várhatóan a jövőben is a fokozott emberi kezelés alatt álló területeken – szántókon, szőlőkben, gyümölcsösökben és fiatal parlagokon– tud majd még tovább terjedni. Ugyanakkor a féltermészetes, másodlagos élőhelyeken – mint például a parlagok – megfelelő körülmények közt inkább visszaszorul a záródó évelő növényzet hatására.
Legfontosabb javaslatunk, hogy egyrészt meg kellene őrizni parlagfű-mentesnek azokat a területeket, ahol jelenleg is hiányzik mind a vegetációból, mint a magbankból, másrészt ahol potenciálisan jelen van a magbankban a parlagfű, ott kerülni kell a talajbolygatást.