Parlagfű kutatások összefoglalása

Célok:
  • közép-magyarországi mintaterületek vizsgálatával bemutatni, hogy a szántóföldi művelés alatt nem álló területek (beleértve a szántó művelési ágban nyilvántartott parlagokat is) mekkora szerepet játszanak a parlagfű állományok létrejöttében;
  • kimutatni a művelési módok és eljárások hatását a parlagfű jelenlétére a vegetációban és a magbankban;
  • kísérletesen vizsgálni, hogy a magbank mérete, a talajbolygatás, a talaj tápanyagtartalma, és a művelési mód milyen hatással vannak a parlagfű egyedszámára és az egyedek méretére, amelyek együttesen meghatározzák a pollentermelő képességet.
Fontosabb eredmények:

Legfontosabb kezelési javaslatunk: a talajbolygatások kerülése, különösen természetközeli élőhelyeken. Amennyiben ez nem lehetséges, akkor a talajbolygatás helyszínének folyamatos monitorozása 4-5 évig a parlagfű szempontjából.

A parlagfű előfordulása természetközeli és bolygatott növényközösségekben

  • Természetközeli élőhelyeken alacsony szintű a parlagfű fertőzöttség. Ezeken az élőhelyeken kerülni kell a talajmozgatással és talajbolygatással járó nagyléptékű emberi zavarást (ásás, építkezés, vezetékfektetés, gépjárművek mozgása stb.).
  • Parlagokon a parlagfű jelenléte és tömegessége nagyon változó mértékű. A spontán szukcesszióval kifejlődő növényzet visszaszorítja a parlagfüvet, ehhez kb. 5 év szükséges.
  • Erdészeti ültetvényekben fényszegény körülmények közt nincs jelen a parlagfű, de például akác vagy nemes nyár ültetvényekben, ahol jobb az aljnövényzet fényellátottsága, jelen van.

A parlagfű magbankjának vizsgálata

  • A korábban parlagfűvel fertőzött parlagokon és erdészeti ültetvényeken a faj életképes magjai sokáig megtalálhatók a talajban, és talajbolygatás hatására kicsíráznak.
  • Egy terület parlagfűvel való fertőzöttségének megállapítására egyaránt alkalmas (1) a magok talajmintában való jelenléte (magbank vizsgálat) és (2) a standardizált körülmények között történő talajbolygatás után a parlagfű megjelenése.

A parlagfű tömegességét befolyásoló tényezők kísérletes vizsgálata

  • Bolygatás és maghozzáadás hatására a parlagfű minden vizsgált élőhelyen megjelent, méghozzá – a zárt erdőket leszámítva – jelentős borítással. Ez azt mutatja, hogy számára kedvező tájhasználat esetén még jelentős tartalékok vannak a terjedésében.
  • A parlagfűmagok jelenléte – akár korábbi művelés, akár maghozzáadás miatt – önmagában nem elég a faj tömeges megjelenéséhez; ahhoz a bolygatás is szükséges. Bolygatatlan élőhelyek magas parlagfű-fertőzésnek is ellenállnak.
  • Bolygatás hatására korábban csírázik a parlagfű.
  • Gyepekben a parlagfű sikeressége függ a talaj minőségétől: a homoktartalom növekedésével, azaz az agyagtartalom – ami vizsgálatunkban erősen korrelált a humusztartalommal és a termőképességgel – csökkenésével kevésbé sikeres, de még a leggyengébb minőségű talajokon is komoly borítást érhet el.
  • Erdőkben a parlagfű sikeressége nem korrelál a talajminőséggel, sem a nyári fényellátottsággal. A vizsgált erdőtípusok közül a parlagfű jelentős borítást csak egyes akácosokban ért el, valószínűleg a kedvező tavaszi fényklíma következtében. A teljes talaj-előkészítéssel végzett erdészeti felújítás, mint egy speciális, átmeneti jellegű élőhelytípus, kitűnő lehetőséget biztosít a parlagfű megtelepedésének és felszaporodásának egy fertőzött tájban.
  • A Homokhátság központi részén a parlagfű ott van jelen, ahol a 1980-as években vagy azt követően szántóföldi vagy szőlő-, gyümölcsművelés folyt. Azokon a táblákon, amelyeket az 1980-as éveket megelőzően hagytak fel, és azóta nem bolygattak, nem jellemző a parlagfű előfordulása.

A projekt leírása az MTA ÖBKI honlapján