Van-e kapcsolat a táji környezet és a parlagfű különböző élőhelyeken való jelenléte közt a Kiskunságban?

Az Észak-Amerikából származó parlagfű (Ambrosia artemisiifolia L.) mára hazánkban a legelterjedtebb gyomnövénnyé vált szántóföldi kultúrákban és komoly egészségügyi problémát is okoz, hisz a pollenje az egyik legerősebb légköri allergén. Hazánkban az egyik legfertőzöttebb régió a Kiskunság, ahol a szántóföldeken kívül más élőhelyeken is előfordul a parlagfű. A kutatás célja az volt, hogy megismerjük a parlagfű előfordulásának okait, melyek közül a most bemutatott poszteren a táji környezet szerepét vizsgáljuk. Kérdésünk az volt, hogy van-e kapcsolat a parlagfű tömegessége és a szűkebb táji környezet élőhelyi összetétele között.

A Kiskunságban 16 db, egyenként 25 km2 területű mintaterületet jelöltünk ki, melyek reprezentálják a tájegységre jellemző tájhasználat módjának és intenzitásának változatosságát (Rédei et al. 2008). A kijelölt területeken hosszú távú ökológiai vizsgálatok megalapozására térinformatikai adatbázist építettünk ki. 2006-2008 között a mintaterületeken összesen 605 db 400 m2-es növényzeti felvételt készítettünk a jellemző száraz élőhely típusokban (művelt területek - 75 db, parlagok – 161 db, erdészeti ültetvények - 208 db, természetes homoki élőhelyek -161 db). Megállapítottuk a főbb tájhasználati típusok (agrár, erdészeti ültetvény, parlag, természetközeli élőhely) kiterjedését az egyes felvételek 300m sugarú körzetében ArcGis szoftver (ESRI 2007) használatával.

A parlagfű és a táji környezet kapcsolatának vizsgálatakor azt találtuk, hogy a táji környezet önmagában nagyon kis mértékben határozza meg a parlagfű jelenlétét és tömegességét. Az agrár élőhelyeken készült felvételek esetében a 300 m-en belüli természetközeli élőhelyek kiterjedésének volt kismértékű negatív hatása, ami azt mutatja, hogy a nagyobb területű természetközeli élőhelyekkel körülvett szántókon, szőlőkben vagy gyümölcsösökben kisebb a parlagfű tömegessége. A másodlagos élőhelyeken, azaz parlagokon készült felvételek esetében a 300 m-en belüli agrár élőhelyek kiterjedésének volt kismértékű pozitív hatása, ami pedig úgy értelmezhető, hogy a nagyobb művelt területtel körülvett parlagokon a parlagfű nagyobb tömegességet ér el. Az erdészeti ültetvényekben készült felvételek esetében a parlagfű jelenléte nem függött jelentősen a táji környezettől, természetes élőhelyek esetén pedig annyira ritka a parlagfű előfordulása, hogy nem lehet a környező táj összetételével való kapcsolatát vizsgálni.

Eredményeink arra utalnak, hogy a parlagfű jelenléte adott élőhelyen csak korlátozott mértékben függ a táji környezet összetételétől. Valószínűleg az élőhelyek típusa és kezelése jobban befolyásolja a parlagfűvel való fertőzöttség mértékét, ezért a parlagfű mennyiségének csökkentése érdekében a megfelelő használat ill. művelési módok lehetnek kulcsfontosságúak.