Az észak-amerikai eredetű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) a pázsitfüvek mellett hazánk legtöbb problémát okozó allergén növénye. Miközben legnagyobb mennyiségben szántóföldi gyomnövényként van jelen, ahol tömegességének korlátozása növényvédelmi kérdés, a legváltozatosabb élőhelyeken előfordul, különösen olyan régiókban, ahol jelentős művelésiág-váltás zajlik, és térben és időben gyakran változó tájhasználat jellemző.
Kutatásunk célja, hogy feltárja a bolygatás szerepét és az egyes élőhelyek érzékenységét a parlagfű a sikeressége szempontjából. Finom-léptékű (1m2) terepkísérletekben vizsgáltuk a bolygatás (ásás) és a felülvetés (parlagfűvel) hatását a parlagfű tömegességére, a Duna-Tisza közi Homokhátság központi területén (Fülöpháza-Ágasegyháza) 8 élőhelytípusban (az intenzíven művelt agrárélőhelyeket kivéve minden fontos élőhelyen) és 8 ismétlésben.
A parlagfű denzitása az ásott/vetett kezelésben volt a legmagasabb, sok élőhely esetében a faj csak itt fordult elő. Az élőhelyek közül legnagyobb egyedszámot a parlagok és a zárt gyepek ásott-vetett kvadrátjaiban ért el, a nyílt gyepekben és fenyves felújításokban a gyenge talaj, az erdőkben a fény korlátozhatja a tömegességét; az utóbbival összhangban, az erdők közül a viszonylag fénygazdag akácosokban volt a legtöbb. Azokon az élőhelyeken, ahol a parlagfű magjai vetés nélkül is jelen voltak (parlagok), a bolygatás önmagában is elég volt a parlagfű megjelenéséhez. Külön érdekesség, hogy a 2009. évi rendkívül száraz tavaszon, május közepéig kizárólag a bolygatott kvadrátokban jelent meg a parlagfű, még azokon a parlagokon is, ahol az előző évben a vegetációban is jelen volt, ami arra utal, hogy száraz években még nagyobb lehet a bolygatás szerepe a parlagfű sikerességében.
Eredményeink kísérletes adatokkal támasztják alá azt a megfigyelést, hogy a talajbolygatás kedvez a parlagfűnek és aktiválhatja a talajban elfekvő magkészletet. Noha a parlagfű elsősorban a művelt és felhagyott agrárterületek növényeként van számon tartva, eredményeink azt mutatják, hogy más élőhelyek (gyepek és erdészeti ültetvények), is veszélyeztetettek, különösen ha bolygatás éri őket és a tájban magas a propagulum-denzitás.